A kezelés utáni javulás mindenkinél a saját tempójában történik. Nagyon fontos, hogy az illető készen álljon a változásra és akarja azt. Elengedhetetlen, hogy felelősséget vállaljon helyzete javításáért. Mi az utat mutatjuk meg mindenkinek, de azt egyedül kell végig járnia. Ezzel a módszerrel nem kezelünk testi tüneteket, nem gyógyítunk, és nem állítunk fel diagnózist. Az a tapasztalatunk, hogy oldás után nagyon sok fizikai tünet határozottan javul, vagy eltűnik mivel a hozzá kapcsolódó stresszt sikeresen feloldottuk.

Ezt így tudnám szemléltetni:

Van egy hatalmas, degeszre tömött hátizsákunk, amit cipelünk. Ez tele van sok régi, talán rossz emlékkel, ami egyenként is olyan nehéz, mint a beton. Elkezdjük ezeket a beton darabokat egyesével kidobálni. Ezután nagyon sok üres hely marad ebben a zsákban, amit már olyan emlékekkel pakolhatunk tele, amik boldogsággal töltenek el minket. A boldog ember pedig olyan, mintha repülne, mert ezeknek az emlékeknek nincs súlya, sőt a magasba repít minket.

„Én nem gyógyítalak, segítek csupán, hogy jobban legyél.

Az Élet nyelvén szólok hozzád, s az érintés a hang, mely visszhangra lel benned.

Ha utat talál, ha engeded.

Nem nekem, magadnak…

Veled maradok, míg hitté érnek szívedben a hangok, s megtanulsz szeretni.

Magadat, s az életet, amit választottál.

És mikor elengedem a kezed, hálás leszek, hogy szél lehettem a szárnyaid alatt.

…Mert repülnöd…egyedül kell.”
(Tóth Éva)