A kineziológia alapja a kiropraktikához vezethető vissza.

A kiropraktikát “véletlenül” fedezte fel D.D. Palmer 1895-ben, aki kézrátételes gyógyító és üzletember volt. Egyszer saját üzletháza előcsarnokában egyik kollégája tréfáját hallva nagyot nevetett, és eközben meglapogatta a közelében álldogáló portás hátát. A portás, aki süket volt, eközben valamit érzett a hátában, de nem szólt róla. Másnap azzal a hírrel jelentkezett be Palmerhez, hogy a hátba veregetésnek hála visszatért a hallása. Mivel nem volt a megfelelő asztala ahhoz, hogy fekvő helyzetben kezelje a férfit, ezért továbbra is hátba veregetésekkel kezelte a portást. Egyszer azonban annyira „sikeres” volt a művelet, hogy a portásnak eleredt az orra vére, ami egy tisztulási folyamat. Így Palmer „véletlen” felismerése hozta létre a kiropraktika tudományát. Az Egyesült Államokban a kiropraktőr képzésben ma is alkalmazzák az ő elméletét, módszereit.

A kineziológia egy amerikai csontkovács (kiropraktőr), Dr. George Goodheart kíváncsi és leleményes elméjéből pattant ki. Goodheart 1964-ben kezdte izomteszteléssel ellenőrizni munkája hatékonyságát. Egy sor izmot tesztelt végig kezelés előtt és után, amiből értékes következtetéseket vont le arra nézve, milyen hatása volt a gyógyításnak, de arra is késztette, hogy tovább tanulmányozza az izomgörcsöket.

Goodheart felfedezéséig az volt a gyakorlat, hogy a görcsös izmot masszírozással kezelték, így állították helyre a problémát. Azonban Goodheart azt tapasztalta, hogy ha ezen a módon kezelte a betegeit, azok előbb vagy utóbb ugyanazzal a problémával jelentkeztek nála, ugyanis megszokott életmódjukat követve visszaállt az izomgörcs, a merevség és a fájdalom.

Egy alkalommal, amikor egy betege komoly fájdalmakkal jelentkezett nála, és próbálta helyreállítani az izom egyensúlyt, többször is azzal találta magát szembe, hogy teszteléskor a kezelt izom rendszeresen „lekapcsolt” (elgyengült). Mialatt azon tűnődött, hogy mitévő legyen, tehetetlenségében erősen végig masszírozta a comb külső oldalát. Meglepetésére az izom a következő teszteléskor erősen tartott, és a fájdalom eltűnt. Goodheart tovább folytatta a kísérletezést, és feltűnt neki, hogy amikor az izom elgyengül, az ellentétes izom (a test másik oldalán) megfeszül, és ha a gyengeséget kiküszöbölte, a feszes, sőt görcsben lévő izmok ellazultak, még akkor is, ha nem dolgozott velük közvetlenül.

Levonta belőle azt a következtetést: nem a göcsben lévő izom okozza a bajt, hanem a gyenge, e miatt lettek más izmok túl feszesek. Ugyanis, ha egy izom elgyengül, akkor a test az egyensúlyra törekszik, így más izmaink megfeszülnek.

Goodheart felfedezése forradalmi volt, addig ugyanis csupán a túl feszes, fájó izmot masszírozták, és a görcs megszűntetésével, esetleg a csontok helyretételével a kezelést teljesnek vélték. Azonban ez a megoldás mindig csak ideiglenesnek bizonyult.

A kezelések közben beszélgetett pácienseivel, és felismerte, hogy az izmokra hatással vannak az érzelmek (hol elgyengülnek, hol befeszülnek). Azt is felismerte, hogy a táplálékok is hatással vannak az izmokra, ezekkel is kísérletezett. Majd arra is rájött, hogy melyik izmot hogyan lehet önmagában tesztelni. 1970-ben Goodheart a megfelelő izmokat kapcsolatba hozta a kínai orvoslásból ismert meridiánokkal, elsőként használt meghatározott akupunktúrás pontokat az izmok élénkítésére vagy nyugtatására. Goodheart munkásságának köszönhetően a meggyengült izmok megerősítésére használt technikák összekapcsolásra kerültek a vérárammal, a különböző táplálékokkal, az érzelmekkel, a meridiánokkal, az akupunktúrás pontokkal és a test energiaáramlásával. Goodheart az általa kifejlesztett tudományt alkalmazott kineziológiának nevezte el, a módszer oktatására 1973-ban megalapította az International College of Applied Kinesiology intézetet, az itt végzett hallgatók alkalmazhatják hivatalosan az általa kifejlesztett módszert.

A kineziológia gyűjtőszóvá vált, amely az alkalmazott kineziológia 1964-es megjelenése óta sok különböző irányzatot fed. Az alkalmazott kineziológia viszont csak a Goodheart által kifejlesztett eredeti rendszerre vonatkozik, és csak az intézetében végzett terapeuták alkalmazhatják. Valamennyi kineziológiai módszerben azonban közös vonás az izomtesztelés alkalmazása.

1965-ben, Goodheart első tanfolyamain részt vett egy lelkes hallgató is, John F. Thie, aki egy fiatal kiropraktőr volt. Amikor Goodheart önkénteseket kért, akiken bemutathatja a technikákat John elsőként jelentkezett. Saját magán érezhette, milyen hihetetlen változásokat idéz elő néhány viszonylag egyszerű fogás, és a dolog megragadta a fantáziáját. Hosszú mérföldeket utazott, hogy további tanfolyamokon vehessen részt, és a tanultakat eredményesen alkalmazta munkája során.

Az 1965-ös első találkozás után John F. Thie bekerült abba a kis csoportba, amely Goodhearttal együtt dolgozott az alkalmazott kineziológia továbbfejlesztésén. Klinikáján John kezdte megosztani a legegyszerűbb gyakorlatok és masszázspontok ismertetését pácienseivel, arra biztatva őket, hogy a kezelések között is foglalkozzanak magukkal, ami által jóval hamarabb gyógyultak. Johnban egyre erősebb volt az érzés, hogy a módszer bizonyos elemeit szélesebb körben is szükséges volna megismertetni. Goodheart nem értett egyet vele, ő azon a véleményen volt, hogy a technikának hivatásosok kezében kell maradniuk. Johnnak viszont megengedte, hogy megírja könyvét, ha úgy látja jónak. 1973-ban megjelent a Touch for Health – Gyógyító érintés című könyve, amely az alkalmazott kineziológia technikáit mindenki számára érthető és felhasználható formában gyűjtötte össze. John F. Thie szándéka az volt, hogy az emberek képesek legyenek segíteni magukon, ám nem a megfelelő szakember helyett, hanem a kezelés kiegészítéseként.

Így alakult ki a Touch for Health, ami a jelenleg ismert kineziológiai ágak alapját képezi.

A kineziológia Magyarországon 1997 óta a természetgyógyászathoz tartozó hivatalosan elismert szakma.