Két hete elkezdődtek a tanulást segítő Stresszmentes képességfejlesztő foglalkozások a 8. osztályos csoportommal. Negyedikesek voltak, amikor elkezdtek járni hozzám. Látom őket felnőni, változni, ami nagy megtiszteltetés nekem.
Megbeszéltem a gyerekekkel, hogy a felvételi időpontjáig azokkal az érzésekkel dolgozunk, amik bennük vannak a felvételi miatt.
Az engedélyükkel szeretném nektek megmutatni hétről-hétre, hogy mi foglalkoztatja Őket. Bízom benne, hogy neked szülőként segíteni tudok, hogy egy kicsit jobban megértsd a gyerekedet.
Első körben összeszedtük az érzéseket, aztán megnézzük, hogy mik vannak még az érzések mögött.
A most előkészítőkre járó, sokat tanuló 13-14 évesnek ezek vannak a lelkében, ha a felvételire gondol:
félelemstressznehézfáradtságkétségbe vagyok esvefigyelmetlen vagyokszorongáskimerültségkialvatlanságcsalódottlustakevés az időparáztatnak a tanárokönbizalom hiányA félelemmel foglalkoztunk első alkalommal. A félelem mögött mindenkinek más volt.
Nem írjuk fel időben az iskolákat.
Nem fog sikerülni.
Nem vesznek fel az álom sulimba.
Nem vesznek fel és apa mérges lesz.
Nem találok sulit.
Milyen lesz a következő osztály?
Vannak olyan tárgyak amire nem tanulunk túl sokat.
Nem tudom időben befejezni.
Megbeszéltük, hogy a félelem érzését számukra milyen dolog tudja felül írni a felvételivel kapcsolatban.
Elmúlik a félelem, ha:
felkészültnek érzi magát,magabiztosnak érzi magát,biztonság érzete van,lelki segélyt kap,lelki támaszt kap.Hálás vagyok azért, hogy lelki támaszt a családjuk mellet tőlem is kapnak.
Ez az időszak nekünk szülőknek is nehéz, hiszen újra éljük a saját nyolcadikos emlékeinket. Ennek az egyik hátránya, hogy ezekből az emlékekből táplálkozva reagálunk a gyerekeink problémáira. Pedig azóta eltelhetett kb. 25, 30 év, ami valljuk be nem kevés, és ez alatt az idő alatt nagyot változott a világ.
Ha úgy érzed, hogy tudok neked vagy a gyerekednek segíteni, várlak szeretettel.
