B. az én kis-nagyfiam, okos és érzékeny. Mindent ésszel old meg, és nem szereti az értelmetlen dolgokat és értetlen embereket… Meg is gyűlt a baja a világgal már az óvodában (amikor nem bírta a sorversenyeket és az irányított jókedvű mulatságokat), majd az iskolában – amikor nem futott körbe- körbe a tornaórán „…mert az értelmetlen, nem jutunk sehová…”, amikor magára vette ha másokat szidtak és szerinte igazságtalan volt, ha aznap megint jókedvűnek kellett lenni, mert farsang volt… és bebújt a pad alá… Hát ekkor kellett először pszichológushoz menni… Aki azt mondta, hogy hihetetlenül okos és értelmes és milyen jól lehet vele beszélgetni…. És mi bajuk a tanároknak ezzel a gyerekkel?
hotel-saarbrueckenbigpawgrub.comcontinuedcomment nettoyer une coque de telephone transparente
De B. nem volt jól, nem örült, tele volt feszültséggel, haraggal és mérgelődéssel… besokallt, hisztizett. Kerestünk neki egy nyitott sulit, ahol hagyják, hogy a gyerekeknek érzéseik és gondolataik legyenek. És segítik őket a beilleszkedésben… És segítették őt is… de itt is hisztizett, ellenállt. Tele volt a bugyra… és itt mondta az osztályfőnöke, hogy próbálkozzunk érzelmi blokkok oldásával… és mentünk. Egyikünk sem tudta mi ez, de mentünk bátran (mármint ő bátran) J… és kisimult. Megnyugodott, megkönnyebbült. Már nem volt „annyi hülye körülötte”, talál olyanokat is, akikkel érdemes szóba állni, barátokat szerzett. A sorversenyeket még mindig utálja, de ezt már mindenki elfogadta és nem zargatják vele. A farsangon, meg mint fotós vesz részt, megtalálta a helyét. 🙂 11 éves és bölcs.
0 hozzászólás